mélán ül vállunk fölött a csönd
kezemre simul kezed
kérnél, én előbb teszem
mi eszembe’ jár csak
szíveddel lesed
gondolják
túl nyugodt túl békés
ha nincs már vágy
csak üres esték.
hallom a lift zaját
érzem, épp te, nem más
kezedben virágcsokor
szemedben hála-láng