Petőfi


Olyan biztos nekem Petőfi, hogy meg sem említem.
Annyira egyértelmű nekem, mint az anyatej.
Hol fellángol a tiszta értelem,
Legyőzhetetlen igazságérzet.
Tűz ő, még mindig gyújtóláng.
Mint ahogy gyújtó nép vagyunk.
Bár hallani Sándorunk versében
A nagy Magyarországot.
És jól tudta, ennyi ember tiszta hittel
Valóban képes megmenteni a világot.
Kit úgy ölelt magához természetanyánk.
Mintha fiát most látná utoljára.
Hiszen megénekelte nekünk.
Tudta a szabadságért meg kell majd küzdeni.
És ő Kardot rántott, nem hátrált soha.
A hitéért az életét dobta oda.
De nem, nem vesztett, mert ő nem veszthet soha.
Ott van, ahova mind megyünk.
Fenn majd - meglásd -, együtt leszünk.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-18 09:18:37
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-18 09:18:37