A csillagok pakolnak

Az öngyilkos lát ellenérvet,
legalább egyetlenegyet.
S én a továbbélés végett
bólintsak és szenderegjek?

Nekem a surranó alázat
előírás volt, nem nagy eszmény.
A halál kinevelt magának,
s most csüngök marasztaló kedvén.

Ide jutottam. Tekintet nélkül
minden nagy filozófiára.
Elmerengek, mit tenne végül
velem négyszemközt egy árva?

Nincs más. A csillagok pakolnak.
Eloldalog a fény a szemről.
Szétnéz, küszöbre lép a holnap,
s megriad ennyi idegentől.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2011-01-08 07:55:36
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-08 07:55:36