Chaumont
A Teremtés misztériumában alpesi csúcsok kristályfehérjében holtak arcait kutatja a tekintet - találkozást - a kékségben eggyé vált eget és vizet, az életet adó tisztaságot, messzeség titkait, csend hangjait a Napban.
Távolban apró házak és templomok, hol talán most harang szól. Elnémul a lélek, erősödnek az érzékek e szentségben. Igézet, Isten e földi fényében. Képzelet és valóság, szívedben gyöngéd szeretet titkaiban édes illatok, szabadság. Itt az emberi méltóság része a világnak.
Szemünkben meghatottság és féltés, a jelenért, az életért, mindenért, e percért, egymásért, a holnapért. Valami közeli és távoli ragyogásban, a végtelenség örökében lélegzet visszafojtva állunk.
Valahol Keleten erdők égnek, fájdalom és könyörtelenség szigorában dúlt életek, falakba süppedt némaság. Tehetetlen közöny bénítja az embert. Most nem érhet el a félelem, még tart a pillanat szentsége a kegyelem, a remény.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-07 12:47:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-07 14:23:55
