Boldogságból boldogtalanság fakad, boldogtalanságból boldogság,te pedig nem tudod középen tartani ma

A tönkrementek összejöttek,
Szétütni az agyukat, lerakni.
Használt trikót vetni le, a reménytelenséget, lágyul az agykéreg.
Felszippant senki vagyok, megöl érzem, csak egy vagyok.
Odaköltöznék ahol lehetek szerelmes,
Bár öngyilkos nem leszek.
Mégis meghallani volna jobb.
Nem szembe nézni hideg fáklyákkal.
Emberi mocsokkal, nincs rám szükséges dolgokkal.
Bukfencezni a hanyatlással.
Látni a szépséget mással.
Azonosulni a megoldhatatlansággal.
Átmérgezni magam a túlvilágra.
Mélyen, komolyan nagy az ember büntetése.
Meggörbült a tengely.
Elmenni és nem visszanézni.
Nem jajgatni, nem élni, nem megrekedni.
Azért, hogy nyitva legyen a szem, élni.
Átléptem a fiatalság függönyén, egy perc alatt öreg lettem én.
Átraktam az identitásom. Sírgödröm ásom.
Ami egykor szép remény, az ma is az, temetés.
Jobb a megrekedteknek meghalni, mit végignézni
Saját pusztulásuk.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-26 17:32:00
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-26 17:32:00