Lassan én következem
Vége az első évtizednek,
a XXI. század is
megrövidült, kilencven év lett,
s ez az állítás nem hamis.
Úgy rohan az idő fölöttem,
mint a száguldó fellegek,
az évek éppúgy kergetőznek,
s már egyre jobban lihegek,
mert nem bírja a tüdőm, szívem
ezt a gyorsuló iramot,
inkább lassítani kéne,
ahogy a korral haladok,
sűrűbben kellene megállni,
szétnézni, ki bírja velem,
ki az, aki kidőlt a sorból,
mert lassan én következem,
és akkor nekem szerkeszthetik
a négy fekete léniát:
"kiszállt az öldöklő iramból,
elment a renitens diák".
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-12-23 05:58:35
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-23 05:58:35
