A nyugdíjas szonettje

Kormos lábasból kínálgatja
magát a krumplipaprikás,
étvágya van, enne a gazda,
de mára sincsen semmi más.

A lábast szépen kitörölné,
ha volna egy kenyérdarab -,
dolgos kezét inkább letörné,
ha lopna - hisz azt nem szabad.

Tűnődik inkább: e hazának
polgáraként, kit megaláznak,
mikor lesz ahhoz is joga,

ne érezze: semmirekellő,
ne borzassza el a jövendő,
a hagyma s kenyér vacsora.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kővirágok (Miskolc, 1999)
Kiadó: Felsőmagyarország
Feltöltés ideje: 2010-12-12 06:54:24
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-12 06:54:24