Ennyi sebet

Ennyi sebet még életemben,
majdnem azt mondtam: nem láttam, dehát
sötét volt, és különben is csak a
kezemmel éreztem, ahogy végre vízhatlanul
és rozsdamentesen magamhoz öleltem,
és tenyerem a hátán (a bőrös, igazi
hátán) elindult hosszában-keresztben,
hogy elmondja, amit tenyér
tud hátnak mondani,
nos, ekkor éreztem, hogy csupa seb,
ennyi sebhez még életemben nem szólt
a tenyerem, mindenütt kráter, gödör és kupac,
„beteg vagyok," mondta, „de nem kell félni",
nem féltem, de megnémult a tenyerem,
mit mondhatna egy hátnak, amelyik
ordít, elhallgat, hüppög, felsorol,
de válaszolni nem tud, ennyi seb,
ezekkel nincs mit dialogizálni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A rend, amit csinálok (Budapest, 2002)
Kiadó: Magvetõ