Fütyülhetek igazán

Lehullott minden falevél,
zörögnek csontos ujjú ágak.
Az őszre biztos jön a tél,
szedek bódító pirulákat.

Anyámtól kaptam a szívem,
kicsi, remegő, riadt állat -,
azok ölik meg hirtelen,
akiktől hálát úgyse várhat.

A kocsma előtt egy veréb
tollát cibálja dideregve.
Nem ütött agyon senki még,
akinek lenne hozzá kedve.

Én hangtalanul, szelíden
arra gondoltam, rám találnak -
talán még ma is elhiszem,
a jónak mindig megbocsátnak.

A tél is elmúlik talán,
és nem kell bújva írni verset.
És fütyülhetek igazán
azokra, akik nem felelnek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Legyen valaki veletek, Tudósítás a Kis utcából, Kővirágok (Budapest, 1970)
Kiadó: Magvető
Feltöltés ideje: 2010-11-28 10:32:28
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-28 10:32:28