Ki vagyok én?
Mert ki is vagyok én?
Miféle tűnő lepel az arcom?
honnan villan szemembe a fény,
mikor kezed kezemben tartom?
Mikor a homlokom mögül
türemlenek behemót bűnök,
és vacogva és esetlenül
feladva mindent, szemedben ülök
falfehéren, mint kisgyerek,
megijedve az éjszakától -
őrlődve, hogyan szeresselek,
hogyan legyek szeretni bátor?
Mert az időm is elfogy egyszer,
s akkor lesz minden érthető,
felfogható az értelemmel,
s mozdíthatatlan, mint a kő.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-10 13:25:33
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-10 13:25:33
