Praktikákról
Had írjam le, mi fáj.
Érzem még hogy mi lehetne.
Eszembe sem jutott volna,
hagy van olyan hogy nincs
ami természetesnek tűnik.
Én ki akarok menni a pusztára, vers verseny.
Kukoricát termelünk majd nádkunyhóban lakunk
Esténként tüzet rakunk, együtt leszünk
De oda nem jön villanyszámlás
Ott nem fog senki rettegni a végrehajtóktól
Ott majd senki nem megy tönkre.
El ne mondjátok a Magyaroknak,
Hogy 500évre elegendő gáz van alattuk egész európának
És valamivel kevesebb olaj, nem akarna ők úgysem dús gazdagok lenni.
Hogy nyomnák el akkor az Isten népét?
Hogy érnénk el akkor –e civilizáció célját
Az egyénre szabott rettegést, a bizonytalan jövőképet.
Hogyan érnénk el különben az előre meghatározott
Öngyilkossági létszámot.
Csak a szélkerekek zavarnák a városképet.
A hajléktalanok jól mutatnak .
Se szeri se száma, amivel a robbanó motort ki lehetne váltani
De mégis csak ezt tessék gyártani .
A levegőjét a föld anyánknak azaz nekünk valahogy meg kell rontani.
Tetszik a szmog riadó ? Budapest.
Kullancsot nem írtunk. Seregélyeket etetünk.
Közpénzből professzorok vírusokat fejlesztenek ellenünk .
Be is adják nekünk, aztán néha ha úrrá lesz a kegyelem.
Még az ellenszert is megveheted.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-04 07:11:31
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-04 07:11:31