Elfeledett illatok
az iskola után mindig hozzá vitt az utam
"gyere csak kisonokám ebédre
anyád úgy sincs otthon
nincs mit enni nálatok"
nagyanyám háza már messziről bólogatott
örült ő is hogy újra láthat
hogy megtisztelem ósdi küszöbét átlépve
már messziről láttam a füstcsíkot az égen
ahogy libegett a háztetők felett
ki a kemencéből ki a nyitott kéményen
már messziről láttam nagyanyámat
mint egy valóságos szobrot
ahogy állt a háza kapujában
kezét kötényébe rejtve nézett messzire
várta az onokákat
vagy csak egy jó szót az utcán járóktól
várta hogy kivel tehet jót
kinek simogathatja meg arcát ő is egy-egy szavával
mert ilyen volt az én nagyanyám
szerette az embereket mint saját magát
szerette az életet még akkor is
ha csak puliszka jutott ki neki belőle
szerette a gyerekeit még akkor is
ha csak havonta vetette az út eléje őket
én meg őt szerettem
a nagyanyámat
szerettem a nádfedeles házat
a tökhalmot az udvarán
a fecskéi csapongó repkedését a fejem fölött
a tehenek bőgését az istállóban
a friss habos tejet szürcsölni az ócska bögréjéből
szerettem a napraforgószárból rakott kerítésén
átbujkálni a vadregényes kertjébe
és szerettem a szagokat
az illatokat
amiket csak nála érezhettem
a pattogó rőzse illatát
a kemence előtt állva a sülő friss cipók illatát
ahogy a kéményen keresztül szétterült a falu fölött
hirdetve hogy itt gazdag ember él
hisz kenyeret süt
szerettem a szilvalekvárja illatát
a nehéz szívós süteményeiben
szerettem még az udvar végén
halomba rakott trágya nehéz szúrós szagát is
meg a kormot a kéményében
meg az avas szalonnája szagát is
tán mert olyan messze már
vagy azért mert ő volt a nagyanyám
és az volt az én gyerekkorom
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-31 18:58:51
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-31 19:01:26