A madarak maradnak

Valaki költözik a házból. Hallom
a szekrényt, épp most szereli. Szűk lett,
az ajtó nem fér rajta ki, a francia
ágyat szétfűrészeli. Mindent lebont,
ami eddig épült, könyvet a polcról,
könyvből a mondatot. A nő nézi, a kezével,
fejét lehajtva, az asztalon kopog. Délután
van, tudja, ilyenkor alszom. Tudja, tehát
itthon vagyok. Valaki költözik most.  A házban
nincs lift, de - rékig ér a csönd - a hidegben
levegőt nyelve köhögnek a radiátorok. Valaki
költözik. Dobozba rakja, látom válogatott
összes mindenét. Utcára veszem, segítek,  
a téli kabátom, mondja a nő. Madarak szállnak
az arcán, könny festi sötétre szemét. Látja
a férfi, hogy jó, hogy a nő, hogy még most is.
Mennyire szép.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-28 22:02:28
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-28 22:03:09