Kárpótlás

Hol van az egy éved hatfontos munkás?

És az én tízem?- kérdi a kollégája,

néztük a tévét Attilával, -nem bírom tovább,

valamit tennem kell-, kimentem Amerikába,

napi 12 órát dolgoztam, területért harcoltam,

százból csak én hoztam haza pénzt,

itthon pizzériába befektettem,

jól alászedtem, tönkre mentem,

nem volt hová mennem, elmentem barátomhoz, Attilához,

hol voltál kérdi? Á, hagyjuk nézzük a tv-t inkább.



Fizessen az ördög kártérítést az összes háborúért,

a kommunizmusért, a fasizmusért, a kapitalizmusért,

az emberroncsokért, a bezáródott lehetőségért,

Tesla professor megöléséért, és elzárt találmányáért,

a földanya módszeres megmérgezéséért,

vagy ha nem az ördög, akkor fizessen a Isten,

én nem éltem a második világháborúban,

nem tudom, ki adott megbízást Hitlernek,

nem tudom, kinek az embere volt,

de ő sem volt más, mint a mai politikusok.

Százmillió halott.



Mennyen csődbe az állam is, ne legyen nyugdíj sem,

egy összeomló világért, amit építettetek, nem jár.

Úgyis egymást fogják enni a városokban,

terelt emberek, nem költészet ez,

hanem a világ aluljárójára vérrel karcolt graffiti,

egérfogú lakik a költőszolgálati lakásban,

önző az anya, aki ide gyereket szül,

csak hogy 8 hónapig elbujkálhasson a munka elől,

csak az ő kényelméből, a segélyért,

de hogy mi lesz gyermekével, azt nem nézi.

„Jaj akkor a szoptatós anyáknak”





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-28 19:40:26
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-28 19:40:26