Sonka vitézek

Sonka vitézek Büszke mátkám Jámbor,
ellenség szívvel jött szomszédnak kedvéért.
Szabados zenge zajától vígságnak,
Mostan mély panasz, és Jaja-hang,
Őrült tetem bágyadt lépéssel talang,
Veszedelmétől zörgő buzigányal.
Huzigáljam? Huzigáljam?

Nincs hang a szónak…
Mondta, hogy én is örülök
Boldog előmikrofon,
már szinte bűvész,
minden szeme vad fegyvere,
csattog császárom, van jövevény!
Se fülem, de farkam!
Apu nem megfelelő.

Takarodjék Krampusz, és te este ne verj el,
Ma ne! S ne merje csendes hullámit
nyomni hibátlan Ladával.
Megfájdul az ember tőle,
ígérd meg, hogy sosem halsz meg!
De legalább addig, míg posvány
én büszke lovam!

Mert ön népemmel vegyes érzelemmel,
Késő vénséges muskátli, vagy őszülő kanári,
Nem mindegy bölcs, ki biztos békelövet.
Tunkoljon szózatján magamért, és tiszt tényleg.
Nyelési izgalomban nyomban.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-26 06:55:24
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-26 06:55:24