Hála neked

Én mindig úgy szeretlek téged,
ahogy az egek földet érnek,
átölelik a hegygerincek
élét, a bennük rejlő kincset.

Én úgy szeretlek téged, kedves,
ahogy a rét kitárul, kedvez
ezer apró, nyíló virágnak,
ahogy igazak megbocsátnak,

ahogy halandók élni vágynak,
nem hisznek semmi elmúlásnak,
mert tudják, hogy örökké tart a
szerelem áldott, nagy hatalma.

S ha mégis véget ér az élet,
akik szeretnek, elkísérnek
engem, aki téged szeretlek
akkor is. Földnek s az egeknek

leszek leomló része, hála
neked, te mindenható, drága!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-24 12:37:07
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-24 14:28:25