Dokkon

Gondoltam, hogy kikötök
a Dokkon, hazajövök,
hullámain pihenek
néhány hetet, éveket,
ami talán hátra van.
Kijavíthatom magam
hetvenéves tutajom,
elvisz még, ha akarom,
hogyha itt segítenek,
vízbe fulladt nem leszek,
vár az Óperenciás
tengeren az elmúlás.
Látom ki bánt, ki segít,
ki éget, ki melegít,
ki tudja, mit akarok,
versemmel kit zavarok:
s görbe csőrű madarak
tépik vitorláimat.

Csüng az árbocról a rongy.
Indulj tovább, te bolond!!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-21 07:14:26
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-21 07:14:26