Te nem tudod
Te nem tudod
Milyen érzés egyedül
Hánykolódva az ágyon,
Álmatlanul tépelődve a múlton,
Átvergődni újra és újra
Csillagnyi sok rémképen,
Hallgatni az esőt kopácsolni
A párkányon, és nincs kit megölelni,
Nincs kihez hozzábújnom.
Te nem tudod,
Mert mélyen alszol már,
Alaposan betakarózva,
Kilométerekkel odébb, távol tőlem;
És ahogy egyre kopik a fényképem
Polcod porlepte sűrűjében,
A foszló nyarak emléke
Majd elenyészik végleg
A holdfénynek csontomig ható tüzében...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
