Nyári séta
A kék hegyeket láttam meg veled
a színek nélküli kék hegyeket,
mert fátyol volt csak, és nem is szövet
mi villogtatta ránk a hegyeket,
s a lángokat is befedve, ahogy
meghallunk még egy késett csónakot...
És ringatott a talpunk szüntelen,
s úgy gondolkoztunk, mint a vízeken,
lazán. Bár közelebb a táj felé
elérünk majd éles képek elé,
de most csak zsongunk, mint az oldatok,
mint aki hullni közeget kapott.
Csengővel ébreszt majd a villamos,
hogy szokjunk éles vonalaihoz.
Akkorra már el is repült a kék
délutánunk, s beszélni illenék.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Kutatás (Bp, 2004)
Kiadó: Fekete Sas
