Mindegy
Itt, ahol a csontok rosszul forrnak össze,
mindegy: éhhalál vagy isten keze büntet.
Az idő magától száguld mindörökre,
szétszórva, mint megunt játékot, szívünket.
Hiheted magadról, nem éltél hiába,
bőröd még emlékszik, kit, hogyan szerettél.
Mindegy, hová lapulsz végső éjszakádra,
ha fojtogató köd sűrűjébe estél.
Mindegy: szeszektől kábulsz, vagy a fájdalom
józan szorítása roppant a halálba,
golyó ütötte lyuk tátong homlokodon,
vagy a porba sújtva végzed, megalázva.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Kővirágok (Miskolc, 1999)
Kiadó: Felsőmagyarország
Feltöltés ideje: 2010-10-14 13:55:52
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-14 13:55:52
