Sírfelirat 3
Sokáig élt, mint a virág,
de gyötrötte már a halál
életében és harsonák
remegtették az állomásnál.
És mondhatatlan mondatok
csordultig telt párája rezgett.
Ahányszor kellett, zokogott,
meaculpázva téve rendet.
Nem tudta, mint a vallomás,
mely végigremegi a választ:
feltörhetik-e a szavak
a szenvedélyt, amit találhat.
Így indult el egy reggelen
nehéz szívével még a rétre,
de szétfoszlott az útja is,
túl egyszerű a napsütésre.
Kitárul egyszer a halál....
zokogott az iskolapadban,
sokat dalolt és ez a dal,
mint a madár, elmondhatatlan.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Kutatás (Bp, 2004)
Kiadó: Fekete Sas
