Felnőttkori gyerekkór

(...saját öcséd vagy.)

Nem bántom benned a kölyköt,
a felnőttnek meg nincs mit mondanom.
Amíg ez tiszteletben áll,
a gyermek bömböl, rúgkapál.
Sosem hittem, de látom, mégis létezik,
hisz pillantásaidból néha rám köszön.
Még jó, hogy volt saját gyerekkorom;
Tudom, ha nyelvet öltene sem bánthatom.

(Mások mulasztása nem lehet a bűnöd;
Szót fogad a gyerek, ha felnőni te küldöd.)







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-08 12:54:52
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-08 12:54:52