Játszani kell!

Visszajöttem, így újra itt vagyok
régi iskolám falai között,
meghívott, együtt ünnepelhetünk
a hatvanéves történet mögött.

A vén diák is elérzékenyül,
mindenütt itt van sok-sok lábnyoma,
de ő az ifjú lelkét keresi;
itt őrzi féltve ez az iskola.

Történelmünk legfőbb tanulsága;
szinte semmit nem tanulunk abból,
ezután ez másképpen lehessen,
mielőtt a szellem elbitangol!

Elménk éppen úgy kificamodhat,
akár a testünk, lábunk vagy karunk,
a tele szív nem fontolja a szót,
mondjuk ki bátran, miről hallgatunk!

Mások nyomában első nem lehetsz.
Hallgat valóban, aki nem beszél?
Élre kell törnöd, amíg ifjú vagy,
mert érveidet szétfújja a szél!

Nem büszkévé, de boldoggá tegyen
minden nagy küzdés mögött a siker,
amikor játszik, költő a gyerek.
Alkotni akarsz? Hát játszani kell!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-30 07:07:26
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-30 07:07:26