Kezdetben

kezdetben
amikor az első kézműves
belelátta a fába Krisztust
gyermeki szeretettel
simogatta vésőjével az anyagot
lelket lehelt belé
saját lelkét mit Istentől kapott
mosolygott az égboltozat
és mosolyogtak az angyalok
ám amikor az első ember fanyalogva
csak a fa ráncait redőit és repedéseit
látta meg a szenvedő arcvonások mögött
akkor szakadt ránk a magány
s magányunkkal
telhetetlen emberségünk
és  arcunk repedt száraz és szikár lett
akár egy fadarab
és nem volt tovább menny
és nem volt tovább pokol
csak a  föld
csak a por
csak a sziklák
csak mi





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-27 21:43:14
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-27 21:43:14