Polcon a méz
avart égetnek bejön a fű szaga
az ablaktáblák között szállingózó széllel
bepácolódik a függöny a karnison
miközben egyre csak oson
a kaszált fű füstje az égő falevélével
kamrában polc polcon mézesüveg
benne agyvelőformájú dióbelek
mogyorók kettészakadt ikertestvérei
ha rájuk nézek már nyelek
sarokban lámpa fénye világítja a zsákokat
illatozik a szellős almásláda
benne ezernyi alma hívogat
fénylik a hagyma a retek a krumpli
éhen már biztosan nem halunk
csábít a mák a bab százféle fűszer
tavaszig belőlük semmit sem hagyunk
a sok befőtt megnyugtat
szemeket és idegeket
ha összezördülnénk
hát ide jövök ki majd veled
mert erre jó ez a kamra
gyógyír a mindennapokra
ha már odakinn dübörögnek
a megállíthatatlan percek
polcon a méz hát ennyi volt a nyár
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-24 08:46:00
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-24 08:48:17