Avarban
ahogy látom
isten ökle a nap
s most épp belecsap
a horizont feszülő húrjába
ahogy látom
pukkanós papír a pázsit
egy kalapos füstkarikát ásít
majd indul nagyokat hallgatva
ahogy látom
ez Pasztell Vilmos erdeje
fedi rozsdaszín lebernyege
szélnek engedi hogy felfelé kavarja
ahogy látom
elég a tájkép lassan
szépia árnyékok a vörös kasban
csupasz fák esnek buján (a)z avarba
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-07 23:26:39
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-07 23:29:43
