Ágota

Ott áll a rendezett
spájzban.
Jórészt ő tett itt rendet.
Most szemlét tart,
akár egy tábornok.
Mennyi lekvár van
és mennyi méz.
Kipróbálja,
működik-e a mixer.
(Zúgni zúg, csak nem működik,
tudom már húsz éve.)
Aztán,
miután felébredtem, szinte félve
rám néz,
barna szemmel.
Talán szemében ezt a színt tartogatja
nekem.
Nem mond semmit.
Semmit nem mond a Gábornak.
Csak néz rám,
s ekkor tán először -
én sem tudom,
hogy mit is mondjak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Magyar Napló, 2010. 05.
Feltöltés ideje: 2010-09-04 11:11:15
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-04 11:11:15