Ének a búzamezőkön




Tengernyi búzatáblát láttam
énekelni az Úrhoz
örömtől lángba borultan,
s örvényükben, mint apró, kék virágok
bimbóztak fodros kedvű lányok,
s felolvadt hangjuk az égi azúrhoz.

Én eső lettem, hajukba
hulltam vágyódó szemekkel,
hogy a dalt megtanuljam,
de szemeikből csillagok peregtek
ajkaikra bódító hangjegyeknek,
s én nem bírtam a nagy-nagy szeretettel:

megcsókoltam az első keblet,
mely zihálva
tárta ki mámorát, hevét...
s ő visszacsókolt, mint ki várta-félti
az embert, ki ha megtalálja, érti
majd a búzamezők énekét.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-22 09:41:34
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-22 09:41:34