Nézd, ahogy beöltözöm neked.
Eljátszalak, hogy átverjem a halált.
Minden mosolyod megjegyeztem,
Noha nem volt fotómemóriám...
Nézlek. De valami olyan furcsa.
Ismerős vagy, s ez annyira ijesztő,
te is csak engem színlelsz, hogy védj, s így
a végzet sem téveszt majd ha soros e kettő.
