Türelmetlenség

                            B.T-nek


Igen, igazad volt. Ott rontottam el, amikor nem
pofoztam fel a főszerkesztőt, és nem vonszoltam ki a
gallérjánál fogva a hóra, akkor, amikor tiszteletlenül
beszélt azzal a nővel.
Akkor állt másik pályára a jövő, átváltott egy váltó, egy
Y-alakú  elágazásban. Valami létrejött, más pedig
megsemmisült.  Csupa Y-ból áll az élet. Most is,
amikor az elágazások kertjében sétálok, most jövök
sak rá, hogy már régen eltévedtem, pedig te
figyelmeztettél, hogy vigyázzak.

Türelmetlenségem az oka mindennek, a
türelmetlenség, hogy végre eljussak, valahonnan,valahová. De még mindig az úton lévők
kenyerét  eszem, és nem ürült ki a keserű pohár.
Arra gondolok, miben volt még igazad, és persze arra,
hogy miben nem.
Nemrég még együtt mentünk fel a hegyre. Nagy, nyári délután volt.  Minotaurosz nem jött elő a labirintusból,
pedig félve mentünk el mellette.
Barátságunk megsemmisült, ahogy az egyik
lehetséges jövő is.
De talán egy másik dimenzióban tovább él, ahol a
hősök szelleme is, és ahol nincsenek Y-szerű
elágazások.
Azóta azzal a nővel is. Minden kapcsolat.
Szerinted megérte, egy el nem csattant pofonért?


        









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.