Na végre

Na végre
belémkarolt kicsit az élet
van, mi semmivé lett,
van, mi érezteti magát
és testéből sző koronát
nekem, hogy
ő legyen a mindenem,
de szereppel terhes ez is.
terhes, teljes.
Vigaszként omlanak vállamra
néha hópelyhek,
(nehéz végtelen apró jelei,)
vigaszként kötnek magamhoz
régi helyek,
ismerős otthonok terei
és ürességei.
anyám szava;
semmit se mond,
ha nem nézek oda.
a vacsora.
vége.
De végre
belémfonódott kicsit az élet
és így küzdök érett
világképek ellen rég;
gyengén és szeretve.
csak hinnem kéne még.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.