Szeretem ezt a várost
(Az én Budapestem)
Vagyok az örök kóborló
járok utcákon, tereken
szennyesen olvadó porhó
mi elolvad rút hirtelen
Vagyok röppenő pillanat
galambszárnyú égsuhogás
éterből zuhogó szavak
templomból szűrődő fohász
Szívom aluljárók zaját
rohanok villamossínen
elszórom pénzem apraját
a koldusnak lágy szelíden
Újságot veszek hirtelen
vonz nyomdaszag, édes betűk
erkélyeken reklám terem
doboló zene mindenütt
Enyém a város ölelem
a lámpák teste izgató
bogárként hallgató verem
és szívemben izzik a hó
Vérvörös álmok tűzkövek
éttermek fokhagyma szaga
arctalan kígyózó tömeg
és szirénázó éjszaka
Kihagyom életem álmát
plakáton vágynő mosolyog
és büszke lemondás jár át
ahogy a metró kanyarog
Lisztes felhőket szitálnak
álmodó hajnali pékek
pislogó közértek várnak
kenyérszagú szelídséget
Vagyok az örök kóborló
cipelek tüskés álmokat
hazatértem én tékozló
és hű városom befogad
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
