Számháború
számokat mondasz fel
miközben az üres fal előtt állsz
mint egy tábla előtt
kezedben sárga csekkek
ha most egy tanár rákérdezne
magad sem tudnád készültél-e
hullanak kezedből a papírlapok
színesre festik a padlót
de te inkább a savra gondolsz
fanyar ízt érzel a szádban
gyógyszereknek van ilyen hatása
mindig is büntetésnek érezted
gyermekkorod kanalasát
aztán a posta épülete lebeg előtted
ahogy régi iskolád emlékképe
fenyegetően
akár egy mézeskalácsház
nem akarsz belekóstolni
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
