A „vonat”
Árnyként suhan el melletted, sejtelmesen zakatol.
Néha lassít, valaki felszáll rá,
De előtte rádudál.
Szíved a torkodban dobog, sötét erők ragadnak el.
Lassít, de te maradsz,
Időben észrevetted.
Utána nézel, megnyugodtál, most még semmi sem késő.
Elindulsz utána a síneken,
Amit nyertél, idő!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
