Az idõ tengelyén
Életünk elrohan, a semmibe vész,
egy fordulat csupán az idő tengelyén.
Aztán elmúlik minden, a homályba vész...
senki nem emlékszik velünk mi történt...
Pedig éltünk és szerettünk, ettől volt szép
az életünk.
Egy röpke pillanat, te és én.....
az idő kerekén egy porszem voltam én....
és porszem voltál te.
De találkoztunk, ettől lett mindennek értelme.
Értelmet adtál az életemnek, s te jól tudod
mit jelent ez.....
Emlékezz rám, ha én már nem leszek,
én még élek, rád mindig emlékezek!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
