Stációk

megszülettem
bíbor és bársony
nem volt
jussom
csak vér
és halál
gyűlölet hullámzott
köröttem
meghalt
megöltem
anyám
átkot szórt fejemre
a múlt

kiverve
kopott széken
kucorgott
pizsamám
benne
reszketett lelkem
téli éjszaka
törött csont
nem fájt annyira
mint az
hogy létezem

szerettem
nem szerettek vissza
az űr nőttön-nőtt
bennem
elvirágzott
a remény
kárhozott álmok
földjén
öleltem
csókok között


az út felén
túl vagyok
sebeim őrzöm:
büszke karcaim






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.