Komor Zoltán
Haikuk rubint ablakomból
szemed szürkéje
a hűs hintázó hullám,
mely sziklákat tör
angyalok elhullt
tollaiból varsz ruhát,
mikor mosolyogsz
a reggel illat,
belülről vesz birtokba,
s altatva ébreszt
tértestek tánca -
lobbanás tűzön belül:
égek, de érted
hűs ablakom fest
hajnal ecsettel: vászon
ferdülés - esik
szó: szelíd szikra,
gyújt a tűz: "szeretlek", és
égsz, csillagot szórsz
tél, elindultál,
elhullt rovarszárnyaid
az ősz palástja
géz a villanykörte
- fényed glóriám, mivel
megkötöd sebem
nagyváros: bélyeg
szürke kis csomag - kézhez
kapod napjaid
napvirág hervad -
felhők felejtése jön,
s köszönt már az éjj
kifordult kövek,
giliszták vonalkái:
füzet a város
és eltévedtem
egy madár szép röptének
hegyes vonalán
ércek illata -
a Föld: megnyílt anyaméh,
s éhes születés
ébresztő reggel!
bonts le házad falait,
hogy ágyadból láss
törékeny mező,
grafit-fűszállak, ón a
zátony fejedben
olvadt világok,
forró magma mállás, ég
a gyertyám lángja
ébredés - álom
s út kékje bontakozik,
melletted kelek
nedves kis szirmok -
vázába hajló frisseség:
kihajtok belül
szerelem méhkas:
zúg és zizeg, teli öntött
aranyfény-mézzel
kőrepedések -
ráncok a város arcán:
idő-gereblye
mikor utazás
hajít végig egy sínen
várok. megtalálsz.
rubint ablakom:
piros az üveg, s öröm
kép(p) arcod látom
szelek ráznak, hull,
s könnycsepp mind, csók-csatorna
-hely, hol tűnhetek...
meztelen tested
ölelésében lényem,
mint viasz olvad
abban, minek látsz,
végre meglelem magam
-ismeretlenül
csatornafedők
gőzölgése az utcán
- köszönő szellem
szemétkupacok,
gyűrt zacskók s nedves doboz:
szobor, s állomás
kvarc-szemek tánca,
s a sivatagi vihar
-lélek-keringő
apró polipok
ölelése a mélyben
-mint egy kézfogás
sziget vándorlás
- kontinenst szül sok érzet
várt ütközete
minden lépcsőfok:
lábtechnika-kérdés, hogy
esel épp, vagy lépsz
a percmutató
árnyékában momentum,
ami csak miénk
az éjszaka hő,
ragadós zománc-meleg,
keltve altat el
macskakövek ott,
társasjáték, s lépés, egy
kockát ha dobhatsz
a belső tüskék
húshoz súrlódása: egy
ki nem mondott szó
vakuvillanás:
kiragadni percet az
őskaravánból
neonfények fém
öntödéi: a holnap
kovácsolói
gondolat-montázs,
szárny szárnyhoz libbenése:
közös repülés
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: ReneSansz (, 2008) Kiadó: Novum Verlag
|
|
|