szeretve jutsz eszembe most is.
mintha citrom ízt éreznék
ilyenkor számban,
arcomon pedig fintorrá lesz
beteg ölelésed, - jól eső szeretet ez,
mégis. mert tudom, vagyok valahol;
benned, otthon. estére ma is
kifacsarlak majd, és ágyamban
szürcsölgetlek, mint limonádét,
a tévében botrányaid nézve.
