Függõ

Egy bajusz reszketését nézni,
egy szájat, ahogy mozog,
és egy nyomorult élet szagát ontja
magából minden gyenge reggel.

Megrémiszt és megfog hátulról,
mindig visszatart és belém hatol,
újra és újra.

Egy bajusz részegségét nézem,
ahogy kibeszél belőle
az éhesség kongó ketrece – kikiált,
és csatornámba kering ez a gyengeség.

Ő a fiának hisz, én pedig az apámnak
hiszem - ezt a sorsot, ezt a rongyot,
ezt a vacak vérkeringést,
és egyáltalán azt,

hogy a szív így ver.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.