Apokrif

Bolygóját borzongató csillag
őrült fényeit villogtatja;
avatja magát a hatalom:
kifestőkönyvét felmutatja.

Aranyalmák az égi fákon,
a szélben lombok muzsikája,
a zengő holdat ostromolja
az ezüst tenger árapálya.

Márványba vésett emlékezet,
aranybetűk a félhomályban;
csatákban elesett katonák
szalonnáznak a mennyországban.

Misztikus homályban az isten
együtt főz mesterszakácsával,
kufárok ülnek asztalánál
a hálaadás látszatával.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.