Szerelmi Látomás

Hallgatom…
Szemében nincsen mikrofon.
S füléből egy hangszórón át,
Harsogja életünk harmatporát.

Hangjában falakba botlom,
És gyanúsítva lebbent fátylát,
A kéklő égre hordom,
S csak remélem, hogy azon a nap még átlát.

Elrohan ő most messze,
Nevetve legyint a béklyó láncára,
S reméltem nincs hozzá elég mersze,
De pimaszul rá lépett utolsó táncára.

És az autóban ketten ülve,
A volánnál két kéz markol hiába,
Kiszálltam, s néztem őt eltűnve,
A lebukó nap nevemet kiálltja.

S egy benzinkúton értem el a végső látomást.
Kezemben tartva az önfeláldozást.
És nem hagy itt cserébe emlékül mást,
Csak szerelmet vall és tudathasadást…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.