A feltámadás igérete/javított változat/

A feltámadás ígérete átleng a sáncokon.
Tegnapi télből, könnyű, furcsa tavaszba
Oson át a szél. Hóna alatt remegő remény,
Sikoltva ébredő, kölyök-újjászületés,
Ráncolt ereink kifeszítő, dübörgő lüktetés.
Elsusogja: nincs is halál, sírba életünk
Sohasem jut, véglegesen nem száll alá.


A kereszthatárnál nem ér véget az út,
A túlsó partig visz majd tovább, s szélben
Hajló fűzerdők felett Isten arca feldereng,
S tökéletességre virradnak végre mindenek.
Tökéletes virradatban, Isten arcán könnyű bánat,
Könnyét törlik sarjú ágak. Elsóhajtott
Reményeink Hozzá, hazaszállnak.  







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.