Ha...


Ki fog engem szeretni, ha meghalok?
Ki, ha már nem leszek?
Ki, ha távol vagyok,
S ki, ha szendergek,
A bársonyos mezők felett?

Ki fog engem siratni?
Ki, hogy ha nap ragyog?
S ki, hogy ha nem hagyok,
Szerelemet hátra, mondd,
Ki, hogy ha elhagyott?

Csak szólj, ha már nem vagyok,
Közelben, s távol tetszhalott.
Csak hallgasd a csendet, mit itt hagyok,
Egy éjféli órán, ha megfagyok.

S most ki hallgat engem te elhagyott,
Ki válaszát súgja, s nem hagyott,
Egyedül hullni a semmibe,
Ki vagy hát te, ki most a senkibe,
Vetetted bizalmad harmatos báját?

Hát ki fog most engem gyűlölni még?
Ki, ha már érzelmet vesztett a lét?
S ki, hogy ha galambját röptette távol,
Ki, most a békével keringőt táncol?

Csak egy mondj, egyet, egy utolsót még!
Ki fogja koporsóm fedelét, s lép,
Közelebb síromhoz, ki, hogy ha ép
Földjébe temeti lelkem, ha szép,
S ha tetszik mit lát, csak akkor enged,
El örökre szállni a lét könnyű szárnyán,

S most válaszolj, kérlek, ha nevedet súgom,
Ki vagy te kedves, ismerős húgom,
Ki, hogy ha emlékem halvány és fakó,
Ki, hogy ha válaszra ajkad hajlandó…
De csak némaság virágzik nyelveden, látom…
Hát ki hozza szívemre elhagyott álmom?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.