Betlehemes

Már azt hittem fintorokat hányunk egymás szemére,
jól van, csak a tél szüli hűvös tenyérbemászóit.
Persze szelelünk előle, terülve már-már betegen,
otthoni asztal elé, mert ott jó, végre jó.
Csilingelnek a karácsonyi rének,
messziről húzva mikulást és kólát.
Kinn cica szalad, döglött egérrel.
A sarki kutya harapja majd ketté,
legördült sora gombolyagát.
Azért béke van, alszanak benne a shoppok,
kiadták mérgüket,
talán az éjféli harangok nyelik csak el,
mielőtt újraosztanák, újrakeverten.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.