apa
olyan ez mint régen a játszótéren
amikor meguntuk már a csúszdázást
mert már annyiszor lecsúsztunk
és mindig csak ugyanaz semmi
új hogy aztán elindultunk visszafelé
másztunk lentről felfele és nevettünk
mert egyre-másra visszacsúsztunk
és összegabalyodott a lábunk is a
csúszdán ami tükörsima lett alattunk
addigra de minket akkor szórakoztatott
ez a nemtudás ahogy újra és újra nem
sikerül mert tudod már nagyon
untuk a sikert de most apa most
mégis jó lenne így huszoniksz évesen
megtalálni téged hátha valahol ott állsz
ahol egyszer apa voltál és nem istenkép
és én semmi több csak gyermek
ha oda fel tudnék mászni egyszer
de nem megy és nem megy és nem megy
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
