Beszélek búvó gyökerekhez
Rólad beszélek, te gyönyörű,
s nincs szavam arcodra, kezedre...
Visszafogom magamat én már,
figyelek a szívzörejekre!
Álmodozó kölyökkoromban
megbújt a markomban egy csillag
és mongol puszták vadlovai
márkás pályákon galoppoztak!
Most, miként a részeges dohog,
szavakat mormolok az éjben:
beszélek búvó gyökerekhez
a megmaradottak nevében...
Életem iker szerelmei,
dicső múltam, hát isten veled!
(Nézik a szél ringatta bölcsőt
fémszálas bőrű idegenek...)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.