Kisvác, Duna-part, Kálvin ucca...

(Hörömpő Gergely ref. Lelkésznek)


Kisvác, Duna-part, Kálvin ucca…
Kurrogó galambcsapat
repked a templomtornyok felett,
vándorsólyom zavarta meg
időtlen nyugalmukat.
Melyikük kedvesebb Neked?
(De jó, hogy vannak dolgok,
amikbe az emberek
nem szólhatnak bele!)

Kisvác, Duna-part, Kálvin ucca…
Apró halak ugrálnak
örömükben a fényre,
de az is meglehet,
hogy csuka üldözte rémületükben?
Bizonytalan minden itt, ma,
csak az a régi nagyapa
szava időtlen.
Ülsz a parton kedvenc rönködön,
s arcodra mosolyt csal az öröm,
hogy jönnek a gondolatok.
Nem baj az sem, ha nem nagyok;
(Apró cseppekből áll a Duna is.)

Kisvác, Duna-part, Kálvin ucca…
Egyedül maradtál.
Laci, Pötyi, Náci, Sunya,
magadra hagytak;
(Végül az ember
csak Istennel marad
beszélő viszonyba.)


Kisvác, Duna-part, Kálvin ucca…
Nem vagy már fiatal Te sem, Öreg!
Csak egyre kérlek,
ha szeretsz, válaszolsz rá:
Szóval azt mondd meg nekem,
hogy maradhat az ember
örökre gyerek?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.