Metafizika

Felnéztem este az égre.
A szép telihold korongja
bevilágította a tájat
s ömlött monoton fénye
válogatlanul a világra.
Furcsát gondoltam róla,
ahogy néztem pizza-alakját:
Hogy lehet az, hogy ez a  
hatalmas égitest  
látszólag csak függ ott  
a nagy semmiben, miközben
ezer kilométerekkel száguld
előre, hátra, le vagy fel?  
S ezt teszi velünk
otthonunk, a föld is.
Mindeközben csend vala,  
széltelen álltak az ágak,
a kutyák sem vonítottak éhesen,
és nem terjedt lágy vacsora illata sem.
Zsebemben pedig
ott lapult egy  
elektromos öngyújtó.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.