Egy újabb rossz változat


hiába minden, hiába van hitem,
ha a halottakat isten úgy hagyja a sivatagban
mint gyerek a homokozóban a megunt játékszereket
magamban sem bízom, csak ceruzával húzok a festményeimen szereplők
tenyerébe életvonalat,
elemlámpával radírozom le a papírról
árnyékomat
és már nagyon régóta kizárólag pépeset eszem,
csak álmomban csikorgatom néha a fogam
végül azt hittem hozzád talán mégis lesz erőm.
de ahogy követtelek, lábnyomod feltörte a cipőm.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.