passz

Petri sorain evezve

„Hogyan lehet jóvátenni a rosszat?”
már akinek rossz volt, mert nekem talán nem.
elmém cseleivel siklom át markodon
kíméletesen választott halálnem.

horpadt bádogvödör gyanúdként megreped
csak a falat ütöd, mint egy istentelen
térdedre estél az ajtó túloldalán
gyűrött zsebkendődben a végtelen jelen.

majd kicsivel később, ajtórés félelem
nyirkos tenyered nyújtod, de retteged
a lázat, vagy izzást, az újraégetést,
a fénye sem kell, s a tűzbe sem teszed.

zárásként kikotrom iszamós medredet,
fejed a vállamon utolsót megpihen
ködös öblömben veszted el étered
s „Majd úgyis eltűnünk a sűrű semmiben”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.